Menü
Tanulságos történet a szeretetről – A boldogság titka
Tanulságos történet a szeretetről – A boldogság titka
Ez a tanulságos történet, arról szól, hogy milyen ereje van, ha csupán önzetlen szeretetből segítünk valakinek. Ezek a történetek, mindannyiunkat inspirálnak. Segítenek máshogy látni a világot. Felnyitják a szemünket, felmelegítik a szívünket és a legjobb, hogy tanítanak nekünk valami fontosat.
Tanulságos történet a szeretetről – A boldogság titka
Volt egy Yankel nevű zsidó ember, akinek volt egy péksége, Brooklyn szívében, Crown Heights-ben.
Sokszor jártam hozzá és mindig azt mondta, a törzsvevőinek: “Tudja, miért vagyok ma még itt?”
Udvariasan megvárta a választ, ami általában a “Nem” volt és folytatta:
“Gyerek voltam még, csak egy tinédzser Németországban, amikor elhurcolták a zsidókat…
Egy vonaton voltunk, amelyet a nácik Auschwitzba vittek. Éjszaka volt, és halálosan hideg volt a vagonban.
A németek néha napokig, táplálék nélkül hagytak minket. Nem volt még takarónk sem, hogy melegen tartson.
Hó borított mindent.
Hideg szél csapott az arcunkba, minden másodpercben.
Több száz emberrel voltunk összezárva, abban a borzasztóan hideg éjszakában. Nem volt ételünk, nem volt vizünk, nem volt meleg ruhánk, nem volt semmilyen menedékünk.
Egy idő múlva, a testünkben lévő vér, elkezdett megfagyni, jéggé vált bennünk.
Mellettem volt a szülővárosomból, egy idős, kedves zsidó ember. Térdre volt ereszkedve, és nagyon rosszul nézett ki. Ereje elhagyta, úgyhogy átkaroltam, a karjaimmal védelmeztem, hogy felmelegítsem.
Szorosan átöleltem, hogy némi meleget kapjon. Dörzsöltem a karját, a lábát, az arcát, a nyakát. Kértem, hogy próbáljon életben maradni.
Bátorítottam őt.
Egész éjjel, ezt az idős embert tartottam melegen.
Fáradt voltam, hideg volt, nagyon hideg. Az ujjaim már zsibbadtak, de nem hagytam abba a dörzsölgetést az öregember testén. Tudtam nem hagyhatom abba…
Hosszú percek vánszorogtak és még hosszabb órák következtek. Végül elérkezett a megváltó reggel, és a nap elkezdett felragyogni. Körülnéztem, hogy lássam a többieket …
Rémületemre csak megfagyott testeket láttam.
Nem hallottam semmilyen neszt, csak halálos csend volt.
Senki más nem élt, abban a kabinban.
Az a fagyos éjszaka megölte őket.
Meghaltak a hidegben.
Csak két ember maradt életben…
… az öreg és én.
Az öregember túlélte, mert melegen tartottam … és én túléltem, mert melegítettem.
Na ezért vagyok itt, még most is, és ezért árulhatom a péksüteményt Önnek is.”
A sztori után, amit visszafojtott lélegzettel hallgattam, annyira meghatódtam, hogy nem is tudom, hogy rebegtem el utána, hogy szeretnék 4 darab vajas kiflit.
Kitámolyogtam a boltból, a nap meleg sugarait éreztem az arcomon, a kiflimbe haraptam, ami nem volt már meleg, de a szívem melegétől forró volt és a könnyeimtől, pedig sós.
A tanulságos történet a szeretetről, ismét ráébreszt minket arra, hogy ebben a világban mindenkinek van gondja. Amikor szembesülünk más problémáival, felráz minket a valóságból, hogy milyen apróságokon is tudunk elégedetlenkedni.
Ez a tanulságos történet a szeretetről, fontos üzenetet hordoz:
Amikor más emberek szívét melegítjük fel, a mi szívünk is meleg lesz. Amikor támogatunk, bátorítunk és inspirálunk másokat, akkor támogatást, bátorítást és ihletet találunk a saját életünkben is.
És ez a legcsodálatosabb. Ez a legboldogabb és a legmagasabb rendű élet titka.
Kapcsolódó írás:
Boldogság idézetek, melyek bearanyozzák a napjainkat
A karma hatalma, hogyan vonzzuk be a boldogságot az életünkbe
Ha tetszett ez az írás, kövess minket a közösségi médiában is, ahol hasonló témában, sok információt találsz.
